Kiadó: Online Forgalomnövelő Marketing Kft.
Közzétéve:
Személyes optikai próbánál a megfigyelő látórendszere is részt vesz az eredmény kialakításában. Ha az egyik eszközbe telefonolvasás után, a másikba hosszabb távoli nézést követően tekintesz, a próba előzménye eltér. Az akkomodáció fogalma segít megnevezni a szem élességi alkalmazkodását, és elválasztani azt a készülék tulajdonságaitól.
Mit nevezünk akkomodációnak?
A CIE az akkomodációt a szemlencse törőerejének olyan alkalmazkodásaként határozza meg, amely az adott távolságú tárgy képét a retinára fókuszálja. A National Eye Institute ismertetője bemutatja a szemlencse és a szaruhártya közös szerepét a retinára történő képalkotásban. Az akkomodáció tehát a megfigyelő szemének működését nevezi meg.
A szem alkalmazkodását egy eszközön leolvasott szám önmagában nem méri meg. A készülék nagyítása és dioptriabeállítása külön termékjellemző; az akkomodáció a megfigyelő saját képalkotó rendszeréhez tartozik. A személyes próba ezért a készülék beállítása mellett a nézési helyzet leírását is igényli.
Miért érdemes külön feljegyezni a beállításokat?
Tegyük fel, hogy A eszközt telefonolvasás után, B-t hosszabb távoli nézés után próbálod. A két próba előzménye eltér. Ha egyikben az éles kép megtalálása lassabbnak érződik, ebből az egy észlelésből nem választható ki a készülék, a beállítás és a személyes állapot hozzájárulása.
A feljegyzésben külön sorba kerüljön a nagyítás, a készüléken használt beállítás és a felismerési feladat. Az „élesre állítva” mondat önmagában kevés, ha közben más tárgytávolságot vagy más szemüveghasználatot választottál. Az eszköz előírásait a konkrét típus kézikönyvéből kövesd.
A kényelmi tapasztalat személyhez és helyzethez kötött
A látszó méret növelése bizonyos részletek felismerésében segíthet, de a kényelmet több tényező befolyásolja. A szem megfelelő helyzete, az eszköz beállítása és a feladat időtartama is számít. A személyes kényelmet ezért érdemes külön eredményként dokumentálni a felismerhető részletek mellett.
Két felhasználó eltérő beállítással is kaphat számára megfelelő képet. Ez önmagában nem teszi érvénytelenné egyik tapasztalatot sem. A különbség akkor értelmezhető, ha megmarad a személy és a beállítás kapcsolata, és az általános termékállítás nem egyetlen ember egyetlen alkalmi próbaértékére épül.
A próba eredményét így pontosabb mondatban lehet rögzíteni: az adott megfigyelő, a feljegyzett előzmény és beállítás mellett milyen részletet ismert fel, és mennyire találta kényelmesnek a nézést. Egyetlen alkalmi benyomásból az alkalmazkodás ideje vagy a készülék önálló hozzájárulása nem határozható meg.
Három kérdés az önellenőrzéshez
Minden kérdésnél egy helyes válasz van. Írd fel az A, B vagy C betűt, majd ellenőrizd a magyarázatokat. Minden helyes válasz 1 pontot ér.
- Mire vonatkozik az akkomodáció? A) A készülék zoomarányára. B) A szemlencse élességi alkalmazkodására. C) A pupilla fényre adott méretváltozására.
- A-t telefonolvasás után, B-t hosszabb távoli nézés után próbálod. Mit jelent ez az összevetésben? A) A teljes különbség biztosan az optikákat jellemzi. B) Azonos nagyítás mellett a nézés előzménye mellékes. C) Az eltérő nézési előzmény is figyelembe veendő körülmény.
- Mit érdemes külön rögzíteni a próbában? A) Nézési előzmény, tárgytávolság, nagyítás és eszközbeállítás. B) Csak a nagyítást, a többi ebből következik. C) Csak a dioptriaskálát, amely önmagában megméri a szem alkalmazkodását.
Megoldások és értelmezés
- B. A kifejezés a szem működését írja le.
- C. A két próba előzménye különbözik. Ebből az egy helyzetből a készülék és a megfigyelő hozzájárulása külön nem állapítható meg.
- A. Ezek együtt írják le a próba helyzetét; a készülék egyetlen adata nem helyettesíti a megfigyelési körülményeket.
0–1 pont: olvasd újra a „Mit nevezünk akkomodációnak?” részt, és kövesd végig a cikk példáját. 2 pont: a téves válasz magyarázata megmutatja a tisztázandó különbséget. 3 pont: a három vizsgált összefüggést helyesen értelmezted. Ez a rövid önellenőrzés a cikk megértését méri; általános szakértői minősítést nem ad.